• Cím: 2083 Solymár, Turista út 43.
  • Telefon: +36 26 361 841
  • Mobil: +36 20 935 8434
  • E-mail: lepo.zoltan@hotmail.com

CURRICULUM VITAE

1946 nov. 9.-én születtem Szekszárdon, 14 éves koromig falun éltem, ekkor Budapestre jőve dolgoztam és esti gimnáziumban tanultam. 1972-töl az Iparművészeti Egyetem ipari formatervező szakán képeztem magam tovább. 1975-ben a németországi Leverkusen-Wiesdorf Szent Mária templomában állították fel Szent Antal szobromat. 1976-ban feleségül vettem a japán Ota Tomokót, 1978-ban diplomáztam, majd 1979-ben Japánba települtünk. 1989-ben sikeresen vettem részt a Saitama-megye által kiirt pályázaton, és Urawában a Saitama-Promenádon felállították köztéri szobromat, 1990-ben pedig a tokiói Lutheránus Teológiai Akadémia kápolnájában állították fel Krisztusomat. 1991-ben visszaköltöztünk Magyarországra feleségemmel és három gyermekünkkel, 1993-2004 között a Budapest Klub tagja voltam, és szobrom formájában a Klub díjait kapta többek között Hável cseh, és Gorbacsov volt szovjet elnök, Desmond Tutu dél-afrikai érsek, Kofi Anan ENSZ-főtitkár, Paolo Cuelho író stb.

ARS POETICA

Gyermekkoromban erősen vallásos nevelést kaptam anyámtól. Amikor tehát bejutottam az Iparművészeti Főiskola - ma Egyetem - Ipari Formatervezési Szakára bizony nagyon boldog lettem, viszont amikor kiderült, hogy számomra micsoda üresen kongó, sznob és lelketlen világba csöppentem, belső harmóniám visszaállításának előfeltételeként a középkori Európa izzó keresztény szellemiségéhez menekültem.

Ipari-formatervező hallgatóként tehát Krisztusok és apostolok tömegét mintáztam meg.

Szellemi kiúttalanságom zsákutcájában alapvető szükségszerűségnek éreztem a szenvedés teljességének megmutattatását, hiszen magam is szenvedtem. Megjegyzésre érdemes, hogy mindmáig a nyugati kultúrkörön belül lévő barátaim - legyenek azok amerikaiak, franciák, németek vagy akár magyarok - ezen korszak által megteremtett kisplasztikáim szellemiségét csúcsnak tekintik. Igen nagy valószínűséggel azért, mivel jómaguk mindmáig nem látnak kiutat a lét-forgatagból és jómaguk is szenvednek, tehát maguk számára is a művészet csúcsa azon szenvedés lehető legtökéletesebb tükrözése, amelybe az emberiség ma beleragadt.

Következésképp szinte "balesetszerűen" a koraközépkori keresztény művészet szakértőjévé váltam. Amikor tehát 1979-ben Japánban letelepülve az 1980-től a japán állami TV - az NHK - által több évig sugárzott "Selyemút" c. dokumentumsorozat hűséges nézőjeként rá kellett döbbennem, hogy az európai keresztény művészet alapelemei az addig "barbár"-ként ismert Közép-Ázsia elsivatagosodott romvárosainak művészi hagyatékai között évszázadokkal annak európai megjelenése előtt jelen volt, gondolkodóba estem.

Ekkor kezdtem kételkedni abban, amit addig tanultam a nyugati civilizáció kialakulásának folyamatáról.

Az ekkor kezdődő tanulmányok vezettek oda, hogy szükségét éreztem egy új művészeti koncepció létrehozásának, majd egy könyv megírásának. Semmi kétségem nem volt azzal kapcsolatban, hogy a keleti mentalitással szemben a nyugatinak is megvannak a jól körülírható előnyei. Rá kellet döbbennem azonban egy sajnálatos tényre, miszerint ezen előnyök elsődlegesen technikai jellegűek, és a szellemiség vonatkozásában ez nem egészen így van. Meglehetősen felületesnek tűnt ugyanakkor az a fajta nyugati közelítésmód, amely gyakran oly kétségbeesetten - és nem ritkán erőszakosan - próbálja mindannak felsőbbrendűségét bizonyítani, ami nyugati. Ezen folyamatban úgy tűnt ugyanakkor, hogy a Nyugat mintha elvesztette volna a fonalat. Vagyis mintha túlontúl sok övön-aluli ütést engedélyezett volna meg szellemisége követőinek annak érdekében, hogy mindenképpen a nyugati szellemiség felsőbbrendűségét bizonyítsák mindazon folyamattal kapcsolatban, ami a nyugati civilizáción belül történik ill. történt az utóbbi évezred folyamán. Ennek következtében érthető módon teljességgel elhalványult annak lehetősége, hogy lehetőség szerint ilyen súllyal hangsúlyozódhasson mindazon tény, amely egyértelműen ennek ellensúlyaként szolgálhatna. Következésképp az is, hogy vajon honnét, melyik ponttól, milyen típusú szellemiség lényegének alapvető térnyerésétől kezdődhetett azon folyamat, amely végül is a nyugati civilizáció felemelkedését eredményezhette.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy e folyamat valódi feltárása mindezidáig tabu Nyugaton.

Jómagam azonban szükségesnek éreztem ennek elkezdését, ugyanakkor az ezzel kapcsolatban megkezdett tanulmányaim nem várt eredményekhez juttattak. Ugyanis szükségesnek éreztem egy olyan közelítésmód megkezdését ebben a kilátástalannak is nem ok nélkül nevezhető helyzetben, amely meglehetősen elidegenedett korunkban, amely a szellemiség kérdéskörének egy a Nyugaton elterjedt közelítésmódnál sokkal mélyebb és szervesebb módszerét lenne képes feltárni. Az ekkor egyre mélyebb rétegeket érintő tanulmányaim nem várt fedezéshez juttattak. Ez végül is annak felismerésére késztetett többek között a magyarság szkíta őseinek valódi fontosságát illetően is, hogy annak alapszerepe volt úgy a nyugati, mint a keleti civilizáció megalapozásának folyamatában.

Ezen ősréteg szellemi vonatkozásainak feltárása azonban nem kevésbé fontos.

Mivel azonban a kívánalmak szellemében erre mindmáig nem kerülhetett sor, szellemi-morális értelemben kényszerítve éreztem magam ezen folyamat megkezdésére.

Ennek eredményeképp az 1979 és 1991 között Japánban töltött időszak alatti tanulmányaim következtében figyelmem azon azonosság teljesebb-értékű kibontása felé fordult, amely felfedezhető India, Kelet-Ázsia és a hajdani Közép-Ázsia hagyományos szellemisége, valamint azon szellemiség között, amelyhez a 20. sz. elején ért el a modern Nyugat a kvantumfizika jóvoltából. Ezen tanulmányok segítették az életről és művészetről alkotott ideáim kikristályosodását, amelynek következtében célom a mikro- és makrokozmosz potenciálisan létező, végtelen és hallatlanul megnyugtató harmóniájának megmutattatása. A legkeményebb kőszikla, acél vagy gyémánt sem egyéb, mint szappanbuborékok halmaza, ugyanis az atom lényegét illetően mintegy 99.9999999999999999999 %-ban üres. De ezen Űr a Minden, hiszen a 2000 éves buddhista szutra szerint: "Az Anyag Semmi, A Semmi Az Anyag". Az Univerzum e semminek látszó, de mégis csodálatos Energia kreatív, fenséges táncából épül fel. A mikro- és makrokozmosz e harmonikus aktivitás dinamikus táncának eredménye, így célom - újabb munkáimban - azon "vizuális zene" megteremtése, amely a keleti és nyugati elemek szintézise folytán az Univerzum végtelenül megnyugtató harmóniáját képes tükrözni, mivel az effajta művészet gyógyító ellenpontul szolgálhat modern korunk elmechanizálódó elidegenedettségével szemben. Nem véletlen tehát, hogy tanulmányaim következtében úgy találtam, hogy ezen folyamat leghatékonyabb ellenpontjául azon Tantra szolgálhat, amely nem csupán Kelet-Ázsia, hanem annak civilizációja előképéül szolgáló Közép-Ázsia civilizációjának szellemi axisául is szolgált.

Mivel tehát ezúton sikerült megtalálni azon szellemiséget, amely nem csupán a nyugati civilizáció eredeti szellemiségét is alkothatta - hiszen a Közép-Ázsiából kiinduló, és még mindig hivatalosan vallott, ugyanakkor nem elég morális-szellemi alapokon álló "Barbár Népvándorlás" teóriáját erőteljesen megkérdőjelező - közelítésmód egyértelműen bizonyítani képes, hogy az egykori események egészen másképp történtek, mint ahogy azt világszerte mindmáig hiszik. Azaz a nyugati civilizáció kialakulásának folyamatát ért elsődleges hatások úgy tűnik, hogy szinte ugyanazok voltak, mint amit Kelet-Ázsia civilizációjának kialakulás-folyamatát is meghatározták.

Hiszen mindkettő a mindezidáig "barbár" jelzővel illetett Közép-Ázsiából indult.

Ugyanakkor ezen felismerés hatására a fájdalom ábrázolásának kényszere szinte egyetlen csapásra megszűnt. Megtaláltam valami fontos dolgot. Megtaláltam ugyanis azon módszert, amely abban segíthet valamennyiünket, hogy a kozmikus természet szövetébe visszaintegrálhassuk magunkat. Megtaláltam ugyanis úgy a keleti, mint a nyugati civilizáció megteremtésének folyamatában egykor alapvető szerepet betöltő Tantrát.

Következésképp ettől kezdve szobraim stílusában szinte egyik napról a másikra alapvető változás állt be. Hiszen a Tantrán keresztül az ezen szellemiségre utaló szubsztanciák is egyértelmű szellemi kielégülés ígéretét is hozták. Ipari formatervezőként ugyanis nem volt képes az üres formalizmus egyértelműen kielégíteni, hiszen szinte kétségbeesetten kerestem azon szubsztanciákat, amelyek egyértelműen képesek lennének tovább mutatni a korunk meglehetősen szellemtelen "szellemiségén" oly módon, amely az ipari formatervezés új stílusának kialakítását is segítheti. Az így meglelt azon új típusú világkép az irányvonalak együttesének az addigiaktól eltérő felfogásában is segített. Vagyis abban a vonatkozásban is reménytelinek bizonyult, hogy segítségével érzésem szerint az ipari-formatervezés új stílusirányzatának kialakítása is lehetővé válik.

Hiszen a Tantrára utaló "szél"-szubsztanciák egyúttal a valóság mélyebb rétegeinek "csodatévő" erejére is utalnak, ugyanis a szemünk előtt játszódó ázsiai "csodák" a valóság mélyrétegeiben rejlő dinamikus lehetőségek intelligens hasznosításának következményei. Ugyanakkor egyre egyértelműbbé vált előttem az is, hogy öngyilkos civilizációnk öngyilkos vonatkozásainak létrejötte sem véletlen, hiszen a meghatározónak elismert meglehetősen szellemtelen "szellemi"-szubsztanciák mindent elöntő uralma sem véletlenül jöhetett létre. Azon tudatlanság - illetve a tapintatosabb buddhisztikus kelet-ázsiai szóhasználat szerint a dolgok NEM-TUDÁSának - eredménye, amely az utóbbi 1-2 évezred nyugati gyakorlatának eredményeképp meghatározza a jelen globális gyakorlatot is. Egyértelmű tehát, hogy civilizációnk öngyilkos jellege is ennek következtében alakulhatott ki, amely beszűkült szemléletmód meghaladása egyre sürgetőbb. Nyilvánvalóan ez megjelent művészi tevékenységemben is, hiszen egyre fontosabbnak érzem a keleti és nyugati elemek azon nélkülözhetetlen szintézisét, amely nem csupán túlélésünk, de civilizációnk és kultúránk kívánatos új dinamizmusa kialakulásának is előfeltétele. Túlélésünk veszélyeztetettsége ugyanis ténykérdés, vagyis az ezen történő kollektív meditáció valamennyiünk morális kötelessége, jóllehet a jelen körülmények ennek nem túlontúl kedveznek.

Mivel egy újfajta tudatosság kialakítása elkerülhetetlen, ipari formatervezőként ezért fordult figyelmem a legkisebbek oktatása felé, ahol játékaim formanyelvével ugyanazon célokat szeretném szolgálni, mint szobraimmal.

Mivel azonban a három évtizeddel ezelőtt felmerült szellemi kihívás ideológiai megalapozását elkerülhetetlennek tekintettem és ezzel két hónapot akartam tölteni teljességgel félreismerve a kihívás súlyosságát, egy új típusú tevékenységbe voltam kénytelen belevágni.

Könyvem tehát az ezzel kapcsolatos három évtizedes tevékenység eredménye.